S�t�ts�g bor�totta be a cs�ndes kisv�rost. Mindenhonnan �res, fekete ablakok b�multak engem, �n meg csak mentem tov�bb mindaddig, m�g el�rtem a legmesszebb l�v� kunyh�t, ahonnan gyertyaf�ny sz�r�d�tt ki, jelezve a bajt. A hogy k�zelebb �rtem, hangos jajgat�sok t�rt�k meg a s�ri csendet. Megint. M�r r�g megszoktam, mindig ez t�rt�nik. V�rfagyaszt� sikolyok, keserves rim�nkod�sok. mindenkit megr�zna egy ilyen jelenet, de �n csak �rz�ketlen�l benyitottam, �s ekkor mintha meg�rezt�k volna jelenl�tem; hangosabbak lettek a ki�lt�sok, mindenki mag�hoz szor�totta az �gyban fekv�t. Rem�lt�k, hogy akaratuk teljes�l, �s szerett�k nem hagyja el �ket. �rdekfesz�t� ez az eredm�nytelen kitart�s, mellyel a lehetetlent akarj�k megk�s�relni.
Nincs m�r id�m, kezemben �let�nek fonala, melyet egy �leten �t gomboly�tottam, �s most el�rkeztem a v�g�hez. Itt az id�...
M�rhetetlen�l keserves ki�lt�sok k�zepette hagytam el a h�zat. A szerencs�tlen harca v�get�rt, �s most n�lam van lelke. Elviszem, el messze mindenkit�l a semmibe, mert mindenkinek ez a sorsa; �ltalam elv�lni ett�l a vil�gt�l.
Ez �gy lesz az id�k v�gezet�ig. A kegyetlen harcot, mely majd elmos minden emberi jelet a F�ld sz�n�r�l, mely kihaltt� v�ltoztatja a goly�bist, senki se �lheti t�l. Akkor a gonosz veszi �t a hatalmat, a vil�g s�t�t borzalomm� v�lik, a szellemek, d�monok, sz�rnyek birodalm�v� lesz m�g meg nem jelenik egy f�nyes szikra. Megsz�letik majd �jra az egyetlen, ki v�get tud vetni a gonosz hatalm�nak, �s �jra ben�pes�ti a F�ldet, engem megint akt�vv� t�ve, hiszen �n csak az emberek �let�t vagyok k�pes elvenni.
A v�gs� pusztul�s ut�n marad az �ress�g. A s�t�t, cs�ndes �ress�g, melynek k�zep�n �rny�kom lebeg majd rem�nykedve abban, hogy valahol majd �jj��led.