“Mért van az, hogy véget ér az álom, S mi valóság volt többé nem találod? Egyedül vagy újra, nem ölel át senki, Pedig te még tudnád őt szeretni. Aztán jön egy másik, de te meg se látod, Mert aki elment, még mindig visszavárod. Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi? Ő volt a mindened, s elengedted menni. Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon, S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon. De az idő múlik, s kit nem látsz már soha, Az halványul benned. De a sors mostoha, Hadba állítja, feltépi a sebet, Szíved megint lüktet, repülnél feléje. De ekkor egy kérdés villan az eszedbe: Mért van az, aki elment nem jön többé vissza? Csak az emlék marad, de az él mindörökre.”
"Szerelem az amikor nem akarsz elaludni, mert a valóság szebb, mint egy álom..."
"Néha , mikor azt mondom "jól vagyok" , azt akarom hogy valaki nézzen a szemembe és mondja azt:"mondd az igazat"!!!
"A szerelmet az öli meg ha az ember valakinek a kedvéért lemond az álmairól..."
"A szerelmet legszívesebben kikiáltaná az ember, mégis mindig halkan vallja be ..."
"...sorsunkat elsíratni akkor érdemes, hozzá erőt meríteni bármily nehéz,ha az, ki hallja, együtt könnyezik velünk..."
"Amikor úgy néz rád valaki, mintha az utolsó csoda lennél a földön, az a szerelem..."
"A félelmeim emlékeztetnek rá, hogy a múlt igaz!!"
"Ébren maradnék, csak hogy halljam, ahogy lélegzel, Nézni ahogy mosolyogsz, miközben alszol,El tudnék veszni ebben a pillanatban , örökre..."
"Én nem vagyok olyan lány akivel lehet játszani, ha olyat szeretnél vagyél egy barbit!!''
"Néha ,mikor azt mondom ,,jól vagyok,, ,azt akarom h vki nézzen a szemembe és mondja azt:,,az igazat mondd,,...!!!
"Megkérdezted mi baj van. Mosolyogtam és azt mondtam h semmi.Ezután suttogtam: ,,minden,, ..."
"Eldobnám az életem egy álomért, ami nem fog valóra válni ..."
"Mosolyogj!!! Soha nem tudod mikorsz mosolyogsz utoljára..."
"A jó barát garantálja , h kihoz a börtönből, de az igaz barát ott fog ülni melletted!!"
"Az embereket szárnyak nélkül nem hívhatjuk angyaloknak, inkább barátnak nevezzük őket !!"
"Úgy élünk ahogy álmodunk-egyedül..."
"Akit feledni akarunk, mindig arra gondolunk...."
"Megszűnsz félni, ha megszűntél remélni""Nincs ,aki ne lenne elég erős ahhoz h ártson..."
"...mindenki azzal törődik legjobban,amit éppen szeret..."
"Örvendj a létnek, de ne fájlald senki halálát; mit fájlalsz te azon kit a fájdalom elhagy örökre???"
"Egy őrült világban az őrültek a normálisak..."
Íme
próbája annak,
hogy földi küldetésed
Véget ért-e már:
Ha élsz:
még nem
Sohasem a halál fájdalmas hanem a hozzá vezető út...
Csak egy nap az élet és lassan bealkonyul, A játéknak vége és a függöny lehull....
Az ember belecsöppen az életbe. Megmondják neki a szabályokat, de az első alkalommal, ha valami hibán rajtakapják, végeznek vele... Ezzel számolni kell. Várj sorodra! Előbb vagy utóbb meghalsz te is.
Egy jó halál többet ér egy rossz életnél....
Éltem - és ebbe más is belehalt már.
Élet-Halál kérdésekben a megfelelő pillanat csak egyszer jön el.Egyszer és aztán mindörökre odavan...
Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van ...^^
Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott....
Mindenki szeretne a mennybe jutni, de senki nem akar meghalni.
mosolyogj...soha sem tudhatod,talán ez lesz az utolsó mosolyod
Nem nagyon sok idő telik el, s nemcsak neved és személyed feledi el tökéletesen és maradéktalanul a világ, nemcsak műved emlékét lepi be a feledés pora, hanem műved anyaga is elporlad, a könyvek papírja és vászonkötése elillan a semmiségben, a képek, melyeket festettél, nem láthatók többé sehol a világon, s a márványszobrokat, alkotásaidat, finom porrá morzsolta az idő. Mindez egészen biztosan bekövetkezik, s az idő óráján csak másodpercek teltek el, míg te, s minden, amit jelentettél a világban, tökéletesen és maradék nélkül megsemmisül. Mitől félhetsz hát az életben? Mi olyan fontos vagy veszélyes, vagy sajnálnivaló, hogy meghőkölj az igazság elől? Nem értelek.
A létezés még nem élet.
Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár
Nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakad. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme
“Mért van az, hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt többé nem találod?
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig te még tudnád őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.
Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned. De a sors mostoha,
Hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad, de az él mindörökre. ”
"Ha most melletted lehetnék, csak néznélek némán.
Nézném két szemed egy forró csók után.
Gyöngéden megfognám a kezed,
ha csak egy percig is de boldog lennék veled!"
"Este ha kigyúlnak a fénylő csillagok,
úgy fáj hogy te ott és én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád hívó vágy
és rólad álmodom át az éjszakát!"
"Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el,
aki szinte azt sem tudja hogy létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki,
érezni hogy más is szereti, olyan aki el is érheti."
"Ne haragudj rám, ha titokban imádlak,
elsuttogom neved hervadó virágnak.
Nyári estén a csillagok csak rólad mesélnek,
ne haragudj rám, ha fáj a szívem érted!"
"Ami a legjobban fáj, azt sohasem érted. Csak állsz, tehetetlenül a romok fölött, ami megmaradt az álmokból, és nem érted. Nem érted, miért fáj ennyire, nem érted, miért hull a könnyed, nem érted, miért. Most szakadj meg szív, mosd el véreddel a fájdalmat! Igen, hisz itt már csak a vér, és a könnyek segíthetnek..!
És amikor végre megfordulsz, hogy elfelejtsd a törmeléket és a rengeteg port, valami mindig visszahúz. Mintha éreznéd, miközben összeomlasz, hogy ezen a halott helyen még itt a béke, még itt rejtezik, csak meg kell találni, fel kell kutatni..!
Reménykedve állnál neki, hogy összeszedd magad, hogy megtaláld az igazi. az egyetlen igazi lelki megnyugvást, ami vigaszt ad.
Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt boldogságot, eltört.
Benned is eltört vele valami. És akkor sírni kezdesz." |
AJÁNLOM AZ OLDALT
